01 ápr Leyer István mottója, hogy a galambot évszaktól függetlenül jó kondícióban, gazdagon etetve kell tartani, mert csak így várható el tőle a jó teljesítmény
A tenyésztő feladata, hogy segítse galambjait, akiknek hatalmas távolságokat kell megtenniük miközben az időjárás elemeivel is küzdenek. Az ajkai Y-04 egyesület tagjaként Leyer István a Közép- dunántúli Tagszövetség északi versenykerületének általános bajnoki címét szerezte meg a tavalyi szezonban, Bakony röpcsoportban pedig általános és sprint kategóriában is első helyet tudhat magáénak.
Négy éve 2017 óta galambászik egyesületi szinten az 56 esztendős Leyer István. Gyerekkorától kezdődően voltak madarai, azonban a sport versenyszerű űzésére korábban nem volt lehetősége. Pályafutását Csordás Károllyal való megismerkedésének köszönheti. Nála látta először a galambászat olyan formáját, ami számára is inspiráló volt. Felfedezte a tenyésztő és madara között megjelenő kölcsönös tiszteletet és gondoskodást. Első kisebb sikereit már 2018-ban elérte, egy évvel később pedig már több versenyt meg is sikerült nyernie.
A módszer
Totál özvegységi módszert alkalmaz, az utolsó versenyt követően másnap már összeengedi a tojókat és a hímeket. Ilyenkor csak költenek, de nem nevelnek a párok az őszi szétválasztás előtt. Novembertől a dúcba zárva töltik idejüket a madarak, nincsenek kiengedve. Február végén a tenyészeket és a versenyzőket is egy időben párosítja össze. A szezonra benevezett galambok az első költés során felnevelik fiókáikat, a második körből már csak tojás marad. Ekkor kezdi el ismételten kiengedni galambjait a ház körül. Eleinte csak reggel, először a hímek, majd a tíz órai fészekváltást követően a tojók mennek ki. A fiókák leválasztása után egyből özvegyít, a ház köri edzések számát pedig napi kettőre emeli. Áthajtásos módszert alkalmaz, galambjait kiengedéskor nem zavarja vagy hajtja, hagyja őket szabadon repülni, megpihenni. A rakodás előtt fél órára engedi össze a tojókat és a hímeket, így azok érdeklődése még nem lankad egymás iránt, tehát megfelelően motiváltak lesznek az út során. Ha a pár egyik fele nagyon megviselten érkezik haza, akkor csak másnap reggel engedi össze a galambokat, így elősegítve a megfelelő regenerációt.
Gazdagon takarmányozza állományát. Fontosnak tartja, hogy télen is megfelelően, minden igényt kielégítően gondozza madarait. Saját maga állítja össze keverékét. Ezt az alapeleséget télen és nyáron a versenyidőszakban is a szükségesnek ítélt magokkal egészíti ki. Otthoni saját szelelőgépével maga tisztítja a takarmányt. A nyugalmi időszakban keveréke fehér- és vörös cirokból, kölesből, napraforgóból, háromféle kukoricából, búzából, repcéből és borsóból áll. Tavasszal a felnevelt fiatal leválasztását követően kerül ki a borsó az eleségből. A reggeli etetéseket szokta könnyedebbre venni, ilyenkor általában csak árpát és rizst ad galambjainak. Sosem méri ki az takarmány mennyiségét, sőt folyamatosan van lehetősége madarainak az etetőből csipegetni. Ennek ellenére figyeli a versenyzők táplálkozási szokásait, nem szabad ugyanis, hogy péntek este vagy szombaton sokat egyen a galamb. Ha ilyet tapasztal, akkor nem indítja útra az adott állatot azon a hétvégén.
A megfelelő takarmányozás mellett a felkészítés másik kulcspontjának a bereptetést tartja. A szezont megelőzően sokszor tréningezik. Az edzések megkezdésekor két hétig szinte naponta viszi galambjait 30-100 kilométerekre. A versenyek között azonban már nem szervez magán utakat, ilyenkor már csak a napi kétszer történő ház körüli repülésekkel tartja formában állományát.
Az egészség megóvás érdekében, csak a kötelező oltásokat tartja feltétlenül szükségesnek. További kezeléseket akkor alkalmaz, ha a betegség megjelenik az állományon belül. A gyógyszeres kúráknál fontosabbnak tartja a dúc rendszeres, napi takarítását, mely alapján folyamatos képet kap az egészségi állapotról.
Top galambok
Állományában keresztező tenyésztést folytat, melyekről könyveket is olvasott. Véleménye szerint a táv, amit egy-egy állat képes megtenni, attól függ, hogy mire lett nevelve és szelektálva. A tenyésztő feladata látni, hogy az adott madár milyen nehézségű feladat ellátására bevethető. Galambjai jórészt Csordás Károlytól kapott egyedekből állnak, ezekkel éri el sikereit.
A tenyészdúc egyik legkiválóbb madara a 2018-11-28178 számú vörös hím, mely Zámolyi Zoltántól származik, holland felmenőkkel rendelkezik, apja ifjabb Pintér Ferenc galambja volt.
Másik meghatározó galamb az állomány kiépítésében a 2016-11-01777 számú kék tojó, mely Kiss Bélától került az ajkai tenyésztőhöz. Több magyar bajnok madara megtalálható ősei között.
A 2018-11-28178 gyereke a 2020-13-42454 szám hím, mely fiatalon Velká Bites (264 km) és Humpolec (315 km) távjáról is első helyet szállt, összesen pedig 4 helyezést szerzett a szezon során.
Eddig összesen húsz helyezéssel bír és Praha Cistából háromszor is a legjobb tíz között zárta a versenyt a 2017-D-313419 számú kék hím. A 401 kilométeres távot tavaly 1159 indulóból negyedikként korábban hetedikként és nyolcadikként is zárta. Évesen szintén negyedik leggyorsabbnak teljesítette a Velká bitesi 264 kilométeres megmérettetést.
A 2018-13-24734 számú hím anyai ágon a 2016-11-01777-es galamb utódja. Eddig összesen 16 helyezést szállt 8%-on. A tavalyi idényben Chomutovból 481 kilométerről szerzett negyedik helyet, de legjobb eredményei között szerepel az évesen Havlickuv Brodból 315 kilométerről elért tagszövetségi ötödik hely is.
Leyer István a postagalambászatban nem a múltra, hanem a jövőre fókuszál. Minden évet egy új lehetőségnek tekint a bizonyításra. Megérzései szerint versenyállománya idén érheti el csúcsteljesítményét kora és az évek során begyűjtött repülési tapasztalatok alapján, így a szezonban tisztes helytállást vár el galambjaitól.