Beszélgetés Izer Lászlóval a rokontenyésztésről – keresztezésről.

10 márc Beszélgetés Izer Lászlóval a rokontenyésztésről – keresztezésről.

Barna Ákos: Az önnel tavaly készített interjúm zömmel a fő vonalának egészen egyedi tenyésztéséről szólt, érzékelte annak az interjúnak valamilyen visszhangját?

Izer László: Igen. A galambász ismerőseim közül voltak, akik javasolták, hogy sürgősen kezdjek bele a szoros rokontenyésztésbe, mert az állományom a keresztezések miatt fel fog hígulni – meg sűrűbb generációváltásokra törekedjek. Mondtam nekik, hogy azért még egy kicsit – úgy 30 évet – tervezek jelenlegi módszereimmel, aztán majd váltok. Egyébként a módszereimmel kapcsolatban érdekes dologra jöttem rá. Én nagyon kedvelem a Gaby Vandenabeele galambokat, tőle kikerült galambok származási lapjait nyomoztam az interneten és néhány róla szóló cikket is elolvastam, és nem szokványos hasonlóság okát találtam a Gaby és a saját módszereimben, pedig sosem törekedtem a Gaby másolására.

B.Á. Melyek ezek a hasonlóságok?

I.L. Mindketten a szembeszeles középtávú utakon jól szereplő galambokat értékeljük. Második dolog, ahogy Gabyt sem, úgy engem sem érdekelnek az éppen divatos nevek, hanem csak a teljesítmény galambok. Ahogy láttam, a Gaby nem azzal foglalkozott, hogy most mi megy, mit lehet most jól eladni. Például amikor Gaby még az apjával galambászott, és már a saját állományát kezdte kialakítani a 70-es években, akkor a Janssenék nakmég voltak jó galambjaik, mégsem lehet látni a Gaby származásokban egy Janssent sem, egy tollat sem hozott tőlük. Akkoriban az egész galambász világ a Janssenékhez zarándokolt, de Gaby soha nem tette meg ezt a számára2 órás autóutat, legalábbis a származási lapokból nekem ez jön le. Harmadik, ahogy a Gabyt sem, úgy engem sem nagyon érdekelnek a kvalitásukon felül, túlságosan felkapott galambászok és galambjaik. Viszont az istenek helyett, ha földön járó galambásznál,vagy akár kis tenyésztőnél kialakult egy vonal, amiből sztár vagy sztárok születtek, arra igyekezett lecsapni. Jó példa erre a Jeroom Morisse és testvérei, Ők nem felkapott emberek Belgiumban, végtelenül egyszerű a galambászatuk, viszont időnként nehéz hosszútávú versenyeken, országos és tartományi díjakat érnek el. Innen hozta Gaby a Moriska nevű, Catrysse vérvonalútojót, amit bekeresztezett az állományába és kiválóan bevált.Negyedik téma a generációváltás vagy nemzedékváltás téma. A tavaly Önnek adott interjúban leírt, Cseles tojó vonalában közel 6 évenkénti generációváltás miatt kaptam a haveroktól vicces megjegyzéseket. Ahogy tavaly megjelent,a Cseles vonal 2021-ben éppen 29 tenyész évadnál és 5 generációs tenyésztésnél tartott, tehát 5,8 évente volt csak generációváltás. De most egyáltalán nem a generációváltással voltam elfoglalva, hanem azt kutakodtam az interneten, hogy melyik volt a Gaby utolsó sztár galambja, és annak mi a származása, így bukkantam a Super Romeo (12-3088052) galambra. Az állomány-felszámolás előtti utolsó korszakának, utolsó sztár galambja ez, ebbe a galambban benne van a Gaby egész életműve. Mellesleg megnéztem a galamb családfájában hogyan alakultak a generációváltások. A Gabyállomány alapító galambja a Kleinen 1981-ben kelt, ennek az egyik legjobb fia a Wittenbuik 1988-ban kelt, ennek az egyik legjobb fia a Kolonel 1992-ban kelt, ennek a legjobb fia a Bliksem 1998-ban kelt, ennek a legjobb fia a Rudy 2006-ban kelt, ennek a legjobb fia a Super Romeo 2012-ben kelt és évesen tartományi versenyt nyert hosszú úton. Ebből a sorból látni lehet, hogy a Gaby nem cserélte le állandóan az állományt, a keresztezések miatt sok új galambot hozott be, de a fő vonal 1981-től végig fennmaradt. Ez a vonal a Kleinentől a Super Romeoig 32tenyészévad és 6 generáció, azaz átlagosan 5,3 évente volt generációváltás ebben a vonalban. A Gaby vonalában 5,3 évente, az én vonalamban 5,8 évente volt generációváltás, ezek a számok nagyon közel vannak egymáshoz. Ez véletlen? Vagy a tesztpárosítások és az utódok tesztelése ezt adja ki? Döntse el az olvasó. Fontos megjegyeznem, hogy amikor a Super Romeo vagy az én Cseles tojóm vonaláról beszélek, akkor a vonal alatt nem genetikai értelemben vett vonaltenyésztést értek, hanem a tenyésztő munkássága során létrejött több generációs vonalat, melynek nem feltétlenül van köze a genetikai értelemben vett különböző vonaltenyésztésekhez. Utoljára említem, ahogy a Gabyt sem, úgy engem sem nagyon érdekel a szoros rokontenyésztés, a keresztezést és a távoli rokontenyésztést alkalmazta. Az interneten elvétve lehet találni olyan Gaby származási lapot, ahol van szoros rokontenyésztés, de a Gaby többször nyilatkozta, hogy saját részre ilyen párosításokat nem csinál, csak másnak – egyedi kérésre.

B.Á. A szoros rokontenyésztéssel önnek rossz tapasztalatai voltak?

I.L. Igen. Én Szappanos Istvánnal egy egyesületben galambásztam. Amikor gyerekként a tenyésztésről beszélgettem vele,ezt mondta: „Ha majd meg tudod szerezni a Repülő keresztrejtvényt és elolvasod, onnantól kezdve zömmel szoros rokontenyésztést fogsz alkalmazni a tenyésztésben, ez a magyar galambászok gyermekbetegsége, te sem leszel ez alól kivétel. ”Azt hallottam már akkor, hogy a Szappanos volt az Anker Alfonz egyik legközelebbi munkatársa és barátja, dea galambok rokontenyésztésével kapcsolatban, nem értettek teljesen egyet.Úgy gondoltam azért, mert a Szappanosnak aszoros rokontenyésztés nem jött be, rossznak tartja, és általánosít. Lehet, hogy nekem ez a tenyésztési mód majd bejön, és nekem nem kell a Szappanos e véleményével foglalkoznom. De azért a Szappanos intelmei mégis óvatossá tettek, hátha van valami igazsága. A tenyész dúcomban limitáltam a rokontenyésztett és a tisztán keresztezett párok számát, kétharmad rész mindig teljesen idegen galambok keresztezése volt (jót a jóval), a tenyész párok egyharmadába lehetett a pár valamelyik tagja rokontenyésztett galamb. A legjobb versenygalambjaimra végeztem rokontenyésztést, általában nagyszülő – unoka párosításokat, vagy féltestvér párosításokat, néha még édestestvér párosítást is. Az így előállított tenyészgalambot kereszteztem jó képességű idegennel. Így ment a tenyésztés nálam több mint két évtizeden keresztül, majd egyszer elővettem az összes füzetem és feldolgoztam ennek az időszaknak tenyésztési eredményeit.

B.Á. És mi lett az eredmény?

I.L. Lettek a rokontenyésztett tenyészek keresztezett utódaiból is használható galambok, de az igazán jók, a díjrepülők és championok nagyrészt tisztán keresztezettek voltak. Ekkor derült ki számomra, hogy a Szappanosnak igaza volt. De még visszatérnék egy gondolat erejéig a Repülő keresztrejtvényre. Anker Alfonz 1971-72-ben a nagyon bevált Delbar, Fabry, Symons, Marcel Desmet vérű állományát teljesen lecserélte Leus, De baere, Aarden, Desmet-Matthijs, Janssen galambokra. Az új galamboknál a Repülő keresztrejtvényben leírt szoros rokontenyésztéseket alig alkalmazta, inkább keresztezést és távoli rokontenyésztést végzett. Anker senkit nem avatott be a miértekbe, azok a galambászok, akik a tenyésztésének megváltozásáról tudnak, azok is csak találgatják az okokat. Mindenkinek vannak ez ügyben teóriái- nekem is – de az igazat senki nem tudja. Sajnos nagy valószínűség szerintnem is fogja soha senki megtudni, mert ezt a titkot Anker Alfonz elvitte magával a sírba. Tehát a miérteket nem tudjuk, de egy tanulság mégis van, még a mester is tudott változtatni.

Visszatérve a saját állományomra, annak az időszaknak a több mint két évtized tenyésztése és az utódok versenyeredményei olyan tények, melyek számomra többet érnek bármilyen külső információnál. Ezután végleg elengedtem a szoros rokontenyésztést.

B.Á. Van, akinél viszont bejön a szoros rokontenyésztés, azok utódaiból vannak a díjrepülők és championok.

I.L. Teljesen igaza van. Ez attól függ, hogy kinek milyen genetikájú galambjai vannak. Vannak vonalak, melyek nagyon jól bírják a rokontenyésztést – vannak, melyek nem. Akinek bejön a szoros rokontenyésztés – aki kerületi élversenyző és lépni sem tud az így tenyésztett championoktól -annak ezt kell csinálni, semmiképp nem beszélném le róla. Nekem olyan galambjaim voltak akkor, melyek nem bírták a szoros rokontenyésztést. Szerintem sokaknál van az a probléma, hogy nem ismerik fel azt, hogy az ő galambjaik se nagyon bírják, erőltetik tovább, és ezzel igen sok keserűséget és szenvedést okoznak saját maguknak. Egy kínlódás lesz az egész galambászatuk, mert nem lesznek igazán jó versenygalambjaik, pedig ebben a sportban ez az alap. A szoros rokontenyésztésről áradoznak, állandóan a telivérekkel vannak elfoglalva, csak éppen jó eredményeket nem látok sokuknál.

B.Á. Nyilván azért egy idő után a tenyésztők többsége rájön, ha nem megy a szoros rokontenyésztés, akkor nem kell erőltetni.

I.L. Ez sajnos nem így van, néha születik egy – egy jó galamb ott is, ahol a szoros rokontenyésztés egyébként csőd. Ez megerősíti a tenyésztőt, hogy jó úton jár, pedig nem. A tenyésztési hatékonyság gyenge, soha nincs elég jó galambja, de az egy – két kivétel viszi tovább a rossz úton. Nem szabad egy két kivételre építeni, a gazdaságosságot a tenyésztésben is figyelni kell. A Szappanos azt szokta mondani: „Zongorával is lehet fűteni, csak nem gazdaságos. ”Szerintem a galambász közbeszéd is a rossz úton tartja a galambászokat.

B.Á. Mire gondol?

I.L. Aki ma Magyarországon nem teszi párba a versenyeken sztár hímjét az anyjával, majd az ebből született utódot ismét az anyjával (aki egyben a nagyanyja is), arra az ismeretségében rásütik, hogy nem tud tenyészteni. Aki például csak keresztez,annak a tenyésztését a háta mögött sok esetben így megbélyegzik és lenézik, még akkor is, ha különben eredményes versenyző.

B.Á. Mostanában nem próbált a galambjainál szoros rokontenyésztést?

I.L. A behozott galambok között néha előfordulnak szoros rokontenyésztettek, mert éppen ilyeneket kapok, de én már nem nagyon tenyésztek ilyeneket. Sok galambásznál látok elrettentő példákat, ezért nem sok kedvem van ismét ezzel próbálkozni.

B.Á. Mik ezek az elrettentő példák?

I.L. Tökéletes galamb nincs, minden galambnak vannak genetikai hibái, amiket hordoz. A rossz tulajdonságok melyeket én kézből, vagy ránézésre ítélek meg:túl csontos, túl mély, vagy túl lapos,nem elég zárt. Nem zavar, ha a galamb izomzat tekintetében szikár típus, csak laza izomzata legyen, viszont ki nem állhatom a túl nagytestű – túlizmolt – túl nehéz – kétkezes – böszmeteg galambokat, zömük 4-500 km-ig még jó is lehet, de a felett többnyire végük van. A jó galambra úgy simul a toll, olyan sima, mint egy mázas porcelán, persze ha nem fáradt és már kivedlett. Ha egy galamb tollazata nem ilyen kisimult, nyúzottnak néz ki, mindig kicsit borzas, az nem jó jel, ha nem elég finom, selymes a tollazata, általában nem púderos a tolla, nem jó jel. Amikor nem nevel, akkor sem hamvas a csőre, nem elég fehér az orrdudora és a szemgyűrűje, ez sem jó jel.A túl nagy a pupilla nagyon rossz jel, azért arra figyelni kell, hogy a galambnak nem e teljes értékgyűrűje van, és csak attól tűnik nagynak a pupillája.Van, aminek nem tetszik a szárnya, vagy túl kicsi a szárnya. Túl vadas vagy mulya, nem védi a fészkét, ha odanyúlok – kiderül, hogy hajlamos a betegségekre stb. Ezután vannak a nem látható belső tulajdonságok és az ezeknél előforduló rejtett genetikai hibák. Ezek között az elsődleges a megbízhatóság. Van, hogy a tájékozódó képesség gyengébb, mint kellene, ami sokszor hosszú éveken keresztül nem derül ki, mert a normál lefolyású versenyeken, nagyon jól jönnek ezek a galambok is. Viszont amikor van egy közepes napkitörés, vagy erősebb radarozás egy hadgyakorlat miatt, nem optimálisak az időjárási körülmények–borult az idő vagy az útvonalon van néhány zivatar – vagy erős oldalszél, hátszél van, mely félreviszi a galambokat, azt látja a tenyésztő, hogy bizonyos családokból a galambok fele elveszik egy versenyen és a megdöbbentő, hogy élrepülők és championok is vesznek. Most nem katasztrófa utakról beszélek, ahol minden veszik, hanem csak valami miatt, kissé nehézre sikerült versenyről. Nagyon gyakori, hogy a galamb klasszisnak néz ki, ugyanazt az ellátást kapja, mint a dúcban a többi és mégsem teljesít jól, mert a sportolói, fizikai képességei gyengék, ezek tipikusan csak hátszélben jönnek jól. Ha látható hibákat észlelek, vagy rejtett hibákról tudok, akkor abból nem hozok be. Viszont a legjobb galamboknál is előfordulhat egy- egy kisebb hiba, amit el kell néznem, mert különben nem nagyon tudnék behozni galambot. Ezeket a kisebb hibákat keresztezésekkel lehet csökkenteni vagy megszűntetni. Azt látomsokaknál, amikor a sztár galambjuk szuper tulajdonságait rögzíteni akarják, és szoros rokontenyésztést végeznek rá, hogy a jó tulajdonságok rögzítése kétesélyes, azaz vagy sikerült – vagy nem. Viszont a vonalban az általam érzékelt genetikai hibák rögzítése,az úgy látom90%-ban sikerül. Ahogy mondani szoktam a haveroknak,a szoros rokontenyésztéssel a jó tulajdonságok rögzítése lehet, hogy sikerül, de ha vannak genetikai hibák a vonalban, akkor a hibák rögzítése tuti, hogy sikerülni fog.

B.Á. De a hibákat mutató galambokat ki lehet szelektálni.

I.L. Igen, ha jó keze és szeme van a tenyésztőnek, akkor a látható hibákat hordozó utódokat, még ki tudja szelektálni, a probléma akkor van mikora szoros rokontenyésztéssel rögzített hibák miatt, már csakproblémás galambok születnek. Ilyenkor kénytelen a tenyésztő engedményeket tenni, már nem egészen olyan a csontozat, az izomzat, a tollazat, mint amilyent szeret, meg a pupilla is nagyobb már stb. Aztán ezek a kissé problémás galambok tovább vannak tenyésztve. De még nagyobb gondot jelent a rejtett, úgynevezett látens genetikai hibák erős rögzítése, ezek pedig kivégzik a vonalat. Például olyan galambokra rokontenyésztést végezni, melyek nagyon jók, de melyeknél már voltak jelek arra, hogy a tájékozódási képesség gyengébb, mivel a kissé problémás utakon alig találtak haza – sok veszett belőlük,ez egy időzített bomba. A megbízhatóságnak a jövőre nézve nagyon nagy jelentősége van. Az ötödik generációs mobilkommunikációs hálózatnak az 5G-nek jelenleg csak 1-2%-os lefedettsége van Magyarországon, de ez évről évre nőni fog. Meggyőződésem, hogy ez a sokkal erősebb rádiófrekvenciás sugárzás a dúcokból a problémás tájékozódó képességgel rendelkező családokat, ki fogja seperni, és régen rossz, ha valakinek az egész állománya ilyen galambokra van építve.

B.Á. Ön szerint csak olyan galambokat szabad tovább tenyészteni, melyek a problémás utakon jól jönnek?

I.L. Nem azt akarom mondani, hogy a minden körülmények között hazajövőket kell tenyészteni, melyek bárhonnan, bármikor hazajönnek, az is tévút.Az ilyen hazajáró lelkekből nem veszik, de alig hoznak helyezést, díjat meg főleg nem. És azt is el kell fogadni, hogy a jó galamb is sok esetben elveszik. Viszont örök igazság a postagalambsportban, hogy azzal lehet versenyezni, ami hazajön. Tehát olyan galamb kell, ami a normál utakon gyors, élrepülő, és sok helyezést száll, de ami aproblémás utakat is megoldja, ha ilyenkor nem is jön jól, dekisebb-nagyobb késéssel hazajön. Ahogy mondani szokták, jó galamb kell, ami nem veszős. Szóval azt látom, hogy a jó tulajdonságokat akarják rögzíteni, és a szoros rokontenyésztéssel sokan a genetikai hibákat rögzítik atom biztosan. Majd ezek utódaival erőlködik a tenyésztő, de a galambok nem jönnek, aztán évről évre csúszik hátrább a listákon. Sok helyen látom, hogy évtizedekig jól megy a tenyésztés szoros rokontenyésztett galambokkal, aztán elkezd bedögleni a vonal, olyan szinten, hogy már a keresztezések sem segítenek. A Gabyt egyáltalán nem zavarta, hogy a keresztezések miatt a Kleinen vére felhígul, hanem 32 tenyészévad és 6 generáció után a Super Romeo galambot tenyésztette, ami évesen 2013-ban tartományi versenyt nyer Tulle-ból, és a galamb családfájában szoros rokontenyésztést nem látok.

B.Á. Most, hogy felhívta a figyelmem, tényleg elképesztő, hogy Gaby Vandenabeeletöbb mint 30sikeres éve alatt, a legjobb vonalában csak 6 generáció van.

I.L. Valóban elképesztő ez a származási lap -ez az egész életmű majdnem ráfér egy A4-es lapra, csak az állományalapító Kleinen csúszik le róla. Az interneten -a Pipa oldalán megtalálható a Super Romeo származási lapja

(https://www.pipa.be/sites/default/files/d6files/article/pedi__prestaties_1e_nat_asduif_12-3088052.pdf), érdemes megnézni. Még érdekesebb ez a vonal, ha azt is tudjuk, hogy a Gaby egy különleges tenyésztési módszert alkalmazott. Nem egy egész tenyészdúcnyi hímből tenyésztett, hanem csak a legjobbakból, pályafutása elején csődöröztetéssel, később egy állatorvos segítségével, mesterséges megtermékenyítéssel. Így pl. egy Bliksemnek nem néhány fia született egy évben, hanem sok, így Gaby megtöbbszörözte a Bliksem versenyző fiainak számát(meg nyilván a nagy pénzért eladható fiainak számát is). Ha egy jó hímnek, minél több fia versenyez, annál nagyobb az esély, hogy egy újabb klasszis versenyzőfelbukkan. Gaby a mesterséges megtermékenyítéssel, minden generációnál megtöbbszörözte az esélyét, hogy egysztárból egy újabb sztárt tenyésszen, és mégis a 32 tenyészévad alatt csak 6 nemzedék van.

B.Á. Aki nem kedveli a szoros rokontenyésztést, annak a Super Romeo galambkitenyésztésének módja követendő példa lehet?

I.L. Sok tekintetben lehet példa, viszont a minden generációban sztárból – sztárt, szerintem nemjárható megoldás. Még élversenyzői szinten is, ha ezt a rendszert akarja valaki másolni, hogy minden generációban csak kerületi championból, csak sztár galambból lép tovább a következő generációba az generációkon keresztül szerintem nem jön össze, legalábbis 30 éven keresztül nem valószínű, így pedig kihal a vonal.Egy ilyen sor 32 év alatt, hogy Kleinen – Wittenbuik – Kolonel – Bliksem – Rudy – Super Romeo, ötszázezer galambászból egynek jön össze. Szerintem a Gaby is csak a mesterséges megtermékenyítéssel megsokszorozott utódok miatt tudta megcsinálni. Egy szuper versenygalambból – amíg versenyez – korlátozott a tenyésztési lehetőség, mikorra tenyészbe kerülne – 4-5 éves korára – már lehet, hogy meg sincs, mert pl. elkapja a ragadozó az egyik úton. Ma már úgy látom, ha egy tenyészpárból klasszis versenygalamb vagy több klasszis született, akkor annak egy-kétédestestvérét mielőbb tesztelni kell tenyészbe és az sem baj, haa testvér sosem látott kosarat.Az bőven elég, ha az édestestvérük szuper versenyző, akkor ez a generáció – ez a nemzedék bizonyított, és megérdemli a tovább tenyésztést. Persze ha a szupersztár galambunk megéri, hogy tenyészbe kerül, akkor övé a legfőbb prioritás, de nem szabad csak rá építeni. A vonalunkban minden generációban meg kell követelni a jó versenyteljesítményt, de az nem lehet cél még élversenyzői szinten sem, hogy minden generációban csak kerületi championból lépjünk tovább. Azt is lényeges megtudni, hogy egy – egy generációnál a hímek vagy a tojók örökítenek jobban, vagy egyformán örökítenek. Van, hogy egy tenyészpár utódaiból a hímek között fantasztikus versenygalambok vannak, de ezek tovább tenyésztve nem igazán örökítenek jól. Viszont előfordul ilyenkor, hogy a tojó testvérek nagyon jó örökítők, pedig a tenyésztő nem is versenyez tojókkal és ezek csak életükben egyszer, a fiareptetésen láttak kosarat. Ha azt tapasztalja a tenyésztő, hogy a sztár hím,tojó édes testvérei a jobb örökítők, akkor nincs mese,ezekből a tojókból kell tovább vinni a vonalat. Egy két generáció múlva a helyzet úgyis változik, lesznek jól versenyző hímek, melyek jól is örökítenek. A keresztezés miatt a vonal generációról – generációra változik, a keresztezés nem a konzerválásról, hanem a megújulásról – a fejlődésről szól.

B.Á. Ezek nagyon tanulságos gondolatok. Köszönöm az interjút!